A település domborzati viszonyai sajátosak. A “rossznyelvek” szerint a falu fölé ponyvát lehetne feszíteni, hogy ne ázzon be, annyira a dombok közé ékelődik. Ez a sajátos fekvése meghatározta a múltban is az itt élő emberek életviszonyait, fő megélhetési forrás a növénytermesztés (búza, árpa, kukorica), a szőlőművelés, az erdőgazdálkodás és a vadászat volt. Jelentős volt a lótenyésztés, a szarvasmarhatartás és a juhászat. Napjainkban maradt ebből a lótenyésztés és a juhászat, szarvasmarha alig van a faluban