Patkó fa:

A Patkó betyárfa Nyim és Som határában, a dombtetőn, a szántóföld közepén áll magányosan, méltóságteljes megjelenésével uralva az egész fennsíkot. „Patkó Bandi” és „Patkó Pista” néven elhíresült Tóth fivérekről kapta a nevét. Somogy megye „saját” betyárjának tartott Patkó Pista betyárvezért és társát 1862-ben a nyimi erdőben lőtték meg a csendőrök. Emléküket a hatalmas fenyő alatt és a nyimi temetőben is egy-egy kopjafa őrzi.
A távolról nézve tölgynek tűnő 160-200 év körüli fa valójában kapitális erdeifenyő, törzskerülete 276 cm, magassága 13 méter. Az ágrendszere fantasztikus formákat hozott létre az évek során. Felfedezhetünk rajta: szörnyeket, óriás szöcskét, szerelmeseket idéző ölelkező ágakat is.
Korabeli katonai térképek is jelölik. Sajnos 2012-ben kiszáradt, azonban edzett fája és torzója impozáns látványt nyújt a hegygerincen dacolva az elemekkel még sokáig.
Somogy megye egyik legtöbb látnivalót kínáló, és talán az egyik legnehezebb teljesítménytúrájának útvonala a Ságvári Löszölő túra is a Patkó fa felé vezet nyaranta, de egyéni utazók, túrázók, és kisgyerekes családok is szívesen megpihennek árnyat adó ágai alatt.

Kási vár

A Nyimi patak völgyében megbúvó hazánk egyik legnagyobb, és épen maradt földvár- rom maradványa Somogy megye északkeleti részének egyik legértékesebb kincse. Nyim községtől 3 km-re található.

A valószínűleg mesterséges kialakítású meredek partoldal alatt 9-10 méterrel mélyebben 7-8 méter széles árok fut körbe, melynek külső szélét 2-5 méter magas sánc kíséri.  A sánc mögött újabb 1-3 méter mély, 7-14 méter széles várárok húzódik, majd a természetes lejtő folytatódik tovább.   A vár teljes területe 95×90 méter, 0,63 hektár.

Az ovális alapterületű földvár az Árpád-korban épülhetett, és védelmet nyújtott az alatta elterülő Kás falu lakóinak. A korabeli települést először 1229-ben említik, azonban az ásatások közben előkerült kerámiatöredékek tanúbizonysága szerint, a vár már az azt megelőző században is ott állhatott. A terület régi, lakott hely, de sosem volt számottevő lakónépessége. A történelmi múltban osztotta a Ságvár környéki lakott helyek sorsát, éltek itt avarok, hunok, rómaiak egyaránt.

Kás a XIII. században a székesfehérvári káptalané volt, a XIV. században azonban már a Csákok egyik birtokközpontja lehetett. A Csák nemzetség valamelyik sarja nemzetségi monostornak adományozza Kást. 1424-ben birtokos volt még itt a fehérvári Szent Miklós prépostság, és a budai káptalan is. Ekkor említik határában a Nagyhegyen várát. Aki feljutott ide, tanúsíthatja, hogy hajdanán pontosan fogalmaztak a „Nagyhegyen” elnevezéssel. 1460-ban Kás fele része Torvei Ugrón kezében volt. Az ő pecsétje is hitelesítette Hunyadi János kormányzóvá választásának iratát. Aztán következett a török hódoltság ideje.

A közeli foki és endrédi török erősségek nem nyújtottak védelmet a portyázó magyar végváriak ellen. Fenyegető közelségben volt a Balaton túloldalán a tihanyi erőd. A Kási vár kis alapterülete miatt hadászati jelentősége is csekély. Ez is hozzájárult, hogy a törökök nem itt, az amúgy jól védhető területen, hanem a közeli Ságváron kezdtek hozzá a várépítéshez 1558-ban. A pusztulástól Kást nem oltalmazhatta meg a bevehetetlennek hitt földvára sem. 1534-ben még a megye legnépesebb települései között volt a 24 portájával, 1565-ben már pusztaként említi a török adóösszeírás.

Ma kedvelt turistaútvonal, természetjárók, családosok, és az aktív kikapcsolódásra vágyók népszerű kirándulóhelye.

A várnál geoláda, és vendégkönyv is található, valamint Papp Árpád helyi kerületvezető erdész munkáját dicséri, a vár sáncárkába kihelyezett információs tábla.

A Kási Várról készült youtube videó, ide kattintva megnézhető!