Jó örökbefogadottnak lenni…
Évente csak párszor izzik a parázs a falu kemencéjében. Ebből egy alkalom biztos, hogy áprilisban a falutakarítás alkalmával történik. Így volt ez az idén is. A Faluszépítő Egyesület tagjai néhányan most is előrántották a vájlingot a kamrából és dagasztották a langalló tésztát, mert langallónak sülni kell! Számítanak rá a gyerekek. Szorgos szervező munka előzi meg minden alkalommal ezt a napot, a képviselőtestület egyik tagjának kezében futnak össze a szálak. Az hogy legyen kiadós reggeli, tápláló ebéd, ez legalább annyira fontos, mint az, hogy az elvégzendő feladatok számba legyenek véve. Mindig van egy kis aggódás, vajon akad- e olyan gyerek a „Barossban” aki rászánja a szombatját arra, hogy Nyimben tevékenykedjen? És hála Istennek volt. Jöttek gyerekek szép számmal, köszönet nekik érte, és köszönet a tanáraiknak is, akik elkísérték, terelgették őket. Mit nyújtott ez a nap? Természetesen Nyimnek nagyon is sokat. Sok életerős, vidám dolgos szorgalmas gyermek látványát, jó volt látni, ahogy fegyelmezetten, szorgalmasan végezték a vállalt feladatokat. Kerítést építettek, gallyat szecskáztak, árkot tisztítottak, fát vágtak, szemetet szedtek több helyszínen. Tették mindezt mintegy 60-an. Akkor, azon a napon biztos, hogy nem állta volna meg a helyét a „bezzeg a mi időnkben” kezdetű mondat. A gyerekek kitettek magukért! A munka után mikor már megéheztek, egy lelkes támogatónk, Szabó János vállalkozó által felajánlott vadhúsból főtt pörkölt, majd palacsinta csillapította az éhséget, szorgoskodott ennek érdekében jó néhány asszony a Hagyományőrző Egyesület tagjai közül.
Most nincs ennek „divatja”, -bár soha ekkor szükség nem volt rá talán, mint most: a közös önkéntes munkavégzésnek. Nagyszerű kezdeményezés, reméljük, még sok-sok évig folytathatjuk, és reméljük, hogy elérjük azt is, hogy a felnőtté vált „Barossosok”egyszer családjukkal, gyermekeikkel jönnek el egy falu-takarítós napra, ha másért nem, hát egy finom langallóért.
