Trianonra emlékeztünk
Tisztelt Nyimiek!
Igaz, hogy emlékmű előtt nem tudtunk megemlékezni ezen szomorú eseményről, de a magyar történelem a mai ember számára ezen kibeszéletlen, feldolgozatlan traumáját meg kell mindenkinek ismernie. Tanulnunk kell a múlt hibáiból és a megszerzett tudást a jövő építésére kell fordítanunk. Trianon egy nagyon jó példa arra, hogy a magyarok egymásra utaltságát fel kell ismernünk. Úgy kell a magyar – magyar együttműködést megvalósítanunk, hogy közben szövetségeket kötünk, barátokat szerzünk. A franciaországi Trianonban, magunkra maradtunk és levágtak bennünket, mint az áldozati bárányt a háború oltárán. 1000 év és ős apáink jussa lett oda egy „pillanat” alatt. Minden magyarnak kötelező ismernie országunk múltjának ezen darabját is, a II. világháborúval, a kommunista diktatúrával együtt. Mind a mienk, de ez a múlt és nekünk előre kell tekintenünk. Ezért hiszek abban, hogy a Magyarország tekintetében is érvényes az ami Nyimre, nem az ország vagy a település mérete számít, hanem a benne élők hite saját magukban. A bizalom, amit egymás iránt éreznek. Felhívom minden 20 és 40 év között nyimi lakos figyelmét arra, hogy rajtuk múlik a következő 30-40 év magyar valósága. Ahhoz, hogy ezt a felelőséget vállalni tudják és a helyes irányt szabjanak maguknak és az országnak, ismerniük kell az idén 100 éve történt eseményeket és körülményeket. Ennek egy szelete Gróf Apponyi Albert védő beszéde, ami süket fülekre talált az akkori győztes hatalmaknál, mert feltett szándékuk volt egy erős állammal kevesebb legyen Európában.
Ajánlom mindenkinek a figyelmébe, az előbb már említett Gróf Apponyi Albert párizsi beszédét, figyelmes olvasásra, amiből csak egy részletet közlünk, de a teljes beszéd a következő linken megtalálható: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/apponyi_albert_parizsi_beszede_forraskozles/
Apponyi Albert gróf delegációvezető szóbeli válasza a magyar békedelegációnak átadott békefeltételekre (Párizs, 1920. január 16.)
„Tegnap óta a helyzet számunkra megváltozott: hivatalosan tudomásunkra hozták a békefeltételeket. Érzem a felelősség roppant súlyát, amely reám nehezedik abban a pillanatban, amikor Magyarország részéről elsőnek kell szólnom ezekről a feltételekről. De tétovázás nélkül nyíltan kimondom, hogy a békefeltételek, úgy, amint Önök szíveskedtek azokat nekünk átnyújtani, hazám számára lényeges módosítások nélkül elfogadhatatlanoknak látszanak. Tisztán látom azokat a veszélyeket és bajokat, amelyek a béke aláírásának megtagadásából származhatnak. Mégis, ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének az elfogadása vagy aláírásának visszautasítása között, úgy tulajdonképpen azt a kérdést kellene feltennie magának: legyen-e öngyilkos azért, hogy ne haljon meg.”
Meg kell tanulnunk, hogy a jelenben és a jövőben saját sorsunk jobbá tétele csak rajtunk múlik. Tanulnunk, cselekednünk és együttműködnünk kell, mert ezt senki sem teszi meg helyettünk.
Pistár Péter polgármester
