Ünnepi megemlékezés és koszorúzás
Március 15. Amint kimondjuk, ahogy készülünk erre az ünnepre, valahogy átjár minket is az a hazafiasság érzés, amit genetikusan hordozunk már magunkban 1848 óta.
Minden évben készülünk, szervezünk, tesszük ezt azért, hogy itt helyben is minél többen átérezhessük azt a lelkesedést, amit a márciusi ifjak örökségként hagytak ránk.
De vajon leszünk -e elegen, akik a szőlőhegyi metszési munkák, vagy a tavaszi nagytakarítás helyett egy rövidke pillanatra megállunk, ünneplőbe öltözünk, és megemlékezünk? Mindig örömmel tölt el, amikor azt látom hogy igen, sokan voltunk!
De miért is tegyük ezt? A múltba nézés valóban előre visz minket a jövő felé? Igen! Akkor mindenképpen, ha nem csak nézünk a múltba, hanem látunk is, és észrevesszük üzenetét! Talán ma nem a klasszikus értelemben vett szabadságért kell harcolnunk, hanem küzdenünk kell a közösségünkért, azért hogy merjünk hinni az álmainkban, merjünk hinni abban, hogy van közös jövőnk. Az emlékezés pillanatiban segítségünkre voltak a Ságvári Szilády Áron Általános és Alapfokú Művészeti Iskola diákjai, valamint a Rokolya citerazenekar.
Ezúton is: Köszönjük!
